Rebarbarás banánkrém

Már régen írtam magamról, hogy vagyok, miket eszem mostanában. Jól érzem magam, bár az étkezésemmel kapcsolatban nem vagyok teljes mértékben megelégedve. Igyekszem betartani a 811-et továbbra is, csak sajnos mostanában kevesebb gyümölcshöz jutok hozzá. Van olyan nap, amikor szinte csak gyümölcsöt eszem, de sajnos van olyan is (egyre gyakrabban), amikor egyáltalán nem eszem gyümölcsöt. Ilyenkor nagyon éhezik a szervezetem. És hiába eszem még többet, nem lakom jól tőle.
Egy dologra nagyon ügyelek, mégpedig az ételtársításra. Mostanában azért nem került fel recept, mert csak úgy magába eszem a gyümölcsöket, mert rájöttem, így szeretem a legjobban enni, másrészt időm sincs valamit összedobni. Sajnos a búzafűlé ívása is elmaradt az utóbbi időben. Salátákat szoktam enni esténként, semmi extrákat, csak újhagyma, saláta, retek, paprika, paradicsom és uborka felkockázva, egy icipici medvehagymával dúsított olivaolajjal meglocsolva.

Receptek azért persze vannak. Mindig van nálam egy füzet, és ha valami eszembe jut út közben buszon vagy villamoson, egyből lejegyzetelem. Szeretném majd mind megcsinálni egyszer.

Most egy újabb rebarbarás recept következik. Nem hiába, nagyon megszerettem így nyersen. Ezt azonban nem a kis füzetemből csináltam meg, hanem csak úgy jött délelőtt. Rebarbarából akartam csinálni magamnak valami ebédet, mert már régen ettem.
Olvastam valahol, hogy bár a rebarbara zöldség, mégis desszertként fogyasztjuk. Nagyon illenek hozzá az édes gyümölcsök, mint pl. a szamóca. Nemsokára jön egy ilyen recept is, most azonban banánnal készítettem el.

Hozzávaló:
- 1 rebarbara nyél
- 2 banán
- 1 alma

A rebarbarát megmostam, meghámoztam, majd apróbb darabokra vágtam. A banánt megpucoltam, majd a rebarbarával együtt krémesre turmixoltam. Tálkákba öntöttem. Az almát megmostam, végül szeletekre vágtam. Elkészítési idő: kb. 10 perc.

Érdekes íze lett a krémnek... nem tudom leírni szavakkal ezt az ízvilágot. Nem biztos, hogy még egyszer meg akarom ezt csinálni. Kísérletnek jó volt mindenképpen. Az a megjegyzés, hogy a rebarbarához illenek az édes gyümölcsök, nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden édes gyümölcsre vonatkozik. Pl. a banánra nem feltétlenül.
Az viszont mindenképpen jó ötlet volt, hogy almaszeletekkel ettem, mert valahogy jobban kijöttek az ízek, a savanykás alma enyhített a banán édes ízén. És nekem így volt jó.

Viszont már több receptet is láttam, ahol az eperrel párosítják a rebarbarát. Egyik recept sem volt azonban nyers. Talán az én feladatom, hogy készítsek egy nyers változatot is. Elképzelhető, hogy a héten ennek is eljön az ideje...:)))

Szeretnék tovább kísérletezni a rebarbarával, nekem tényleg nagyon bejön. Mostanában sok blogot olvasgatok, nem nyerseket, sőt nem is vegetáriánusokat. Na nem azért, mert újra húsevő szeretnék lenni, erről szó sincs, hanem ihletet merítek belőlük. Persze sokszor elborzadok, hogy egyesek miket meg nem esznek... Keresgéltem olyan recepteket, ahol nem édesen készítik el a rebarbarát, hanem zöldségekkel, mondjuk salátaként. De nem nagyon találtam ilyet. Szóval nemsokára egy zöldséges rebarbara recept is lesz nálam.

Azt tanácsolom mindenkinek, kísérletezzen bátran a rebarbarával. Úgy érzem, olyan helyzetben van, mint a spárga: kevesen ismerik és fogyasztják. Pedig a spárgát a zöldségek királyának tartják! (Na még én sem ettem spárgát, csak egyszer kóstoltam meg egy osztrák étteremben. Nyersen meg pláne nem fogyasztottam. Ezt a lemaradásomat sürgősen pótolnom kell!:)

(Bár azt hajtogatom, mennyire fontos az ételpárosítás, most mégis egy olyan receptet tettem közzé, ami nem felel meg ennek (édes gyümölcs + zöldség). Azt hiszem rebarbara esetében muszáj ezt megszegni, mert nem hiába esszük édesen. Kipróbálok majd egy nem édes receptet is, aztán kiderül, valóban szükség van-e édességként fogyasztani.)