2010. december 28.

Az útkeresés végén

Nagyon zsúfolt volt számomra az adventi időszak, szinte semmi olyanra nem maradt időm, amit szerettem volna csinálni. Elterveztem, hogy készítek sok nyers édességet, de csak egy valósult meg a tervből. Ráadásul az újjamat is elvágtam, így képtelen voltam bármit is csinálni a konyhában.

Az elmúlt két napban volt időm gondolkodni, egy kicsit magamba szállni. Jó úton járok? Tényleg nyersevő akarok lenni? Elvégre engem nem kényszerít senki és semmi, nincs súlyos betegségem (allergiám nem olyan súlyos betegség), viszonylag egészségesen étkezünk (nem eszünk készételt, sok zöldséget és gyümölcsöt fogyasztunk). És arra jutottam, hogy IGEN! Ez az egyetlen járható út számomra. Elvégre egészségesen, gyógyszermentesen szeretném leélni az életemet.

Volt egy kéthetes időszak, amikor szinte 100%-osan nyersen ettem. Jobban éreztem akkor magam, de olyan nagy változást nem éreztem. Aztán a Karácsony előtti két hétben visszatértem a főtt ételekhez, mert nem tudtam megoldani a nyersevést. Aztán jött a Karácsony, amikor még húst is ettem, mert nem bánthattam meg a rokonaimat azzal, hogy nem eszem. Pedig nagyon nem kívántam. Rosszul éreztem magam, az ételekre szinte rá sem bírtam nézni, mégis magamba tuszkoltam mindent. És rájöttem, hogy ennek semmi értelme. Csak azért egyek, hogy a többieket ne bántsam meg? És velem mi lesz? Elég hosszú időbe telt, mire a nyersétkezésig eljutottam, és most adjak fel mindent?

Sokkal fáradékonyabb vagyok most, és nem érzem olyan jól magam. Hiányoznak a zöldségek és gyümölcsök igazi íze és zamata. Az elmúlt hónapokban tanultam a nyersevést, beszereztem a szükséges könyveket, és sokat kísérleteztem a konyhában. Tudom, hogy tovább kell folytatnom, de most már 100%-osan. Ezért megcsinálok egy léböjtkúrát, hogy megtisztítsam a szervezetemet, ahogy korábban Szaffina is javasolta már, csak még nem valósítottam meg, és újult erővel nekiállok megint. Még sokat kell tanulnom, tudom, de úgy érzem, hogy most már könnyebb lesz a helyzetem.

Az útkeresés végére értem. Biztos vagyok abban, hogy ez a helyes út.
(Ezt a bejegyzést azoknak írtam, akik szintén bizonytalanok még.)

6 megjegyzés:

Szamóca írta...

Kedves Sophia!
Csak most találtam rá a blogodra és nagyon örülök neki, legfőképpen azért, mert földiek vagyunk. :-) Pedig már azt hittem nincs a környéken vegetáriánus, azt meg pláne nem gondoltam, hogy nyersevőre is bukkanok itt, úgyhogy nagyon örülök neked.
Én gyakorlatilag Pilisvörösváron lakom, de Szentivánon dolgozom és nagyon közel lakom a szentiváni lakótelephez. Lehet, hogy ismerjük is egymást???
Fenti soraidban nagyon magamra ismertem. Évek óta vegán vagyok már, meg is gyógyultam allergiából és mindenféléből, de valahogy úgy érzem, a nyersétkezés lenne a legjobb. Nemrég én is eljutottam arra, amire te, hogy igen, ezt akarom. Többször nekifutottam már az utóbbi hónapokban, amikor sikerült kb 90%-osan nyersen étkezni, de aztán mindig visszaesem. Nem igazán sikerül az ételeket elkészíteni, vagy olyan ízetlenek és fura állagúak lesznek. Bár a 80/10/10-et tartom a legjobbnak, szeretem is a gyümölcsöket, de néhány hét után nagyon besokallok tőlük.
Voltam már nyersétel találkozón is Gittáéknál, ott minden nagyon finom volt, úgyhogy próbálkozom én is.
Arra gondoltam, hogy próbálkozhatnánk együtt, ha már ilyen közel lakunk. Akár alkothatnánk, kóstolhatnánk finomságokat együtt, vagy böjtölhetünk együtt, mert a karácsonyi dorbézolás után rám is rám férne.
Egyébként a Vegánságok blogot írom (láttam kint van az oldalsávodban is a link - köszönet érte), de elég régen írtam rá bejegyzést pont ezért, mert a nyersétkezéssel hadakozom és nem igazán főztem.

SzEra írta...

Szia!!!
Jó hogy leírtad, pont így jártam ((:: már a tapasztalást illetően, hogy kirobbanó energiaszint növekedés után, visszavetett egy betegség, amikor nem volt aki ételt készítsen, na meg a Karácsony, a szokások a verkli....

Jó hogy írtad a böjtöt, lehet én is azzal indítom az új évet, aztán ismét nyers.

Pár éve olvastam egy könyvet, igazából böjtről szólt de nem a szokásos technikai részről azt gondolom ismered, hanem arról, ahogy minden év elején együtt böjtöl több közösség (Jentezen Franklin A böjt című könyve) kár hogy kölcsön adtam és még nem kaptam vissza.

Winklerné Vámosi Nóra írta...

Kedves Sophia!
Gratulálok az elhatározásodhoz. Én is úgy vagyok, hogy már egy ideje próbálok minél egészségesebbeket enni, de érzem, hogy a nyerstáplálkozás lenne a legmegfelelőbb. Eddig még sajnos nekem nem sikerült 100 %-ig megvalósítanom, de így is próbálok minél több nyerset beiktatni a hétköznapokba.
Most karácsonykor ugyanígy volt velem is: nyers ételt keveset fogyasztottam, és ettem a többieknek készített szokásos ételeket, nem is mondom ... rosszul éreztem magam utána ... Ebéd után álmos voltam, fáradt, pedig ez egy ideje elkerült... De igazából nem bánom, mert úgy érzem, hogy most már oda tudok figyelni testem jelzéseire jobban, és még egy megerősítést adott nekem az, hogy a hagyományos étkezéssel nem tudom megőrizni az egészségemet.
Nem fogadkozok ugyan nagyokat januártól, de úgy érzem, a 2011-es év étkezésileg számomra minden eddiginél a legjobb év lesz, hiszen már nagyobb tudásanyag és receptestár (köszönet Neked is érte :) ) áll a rendelkezésemre, hogy folytassam ezt a félig-meddig megkezdett félig (vagy inkább 70-80 %-nyi) nyers életmódot.
Köszönöm ezt a bejegyzést neked! :)
További sok sikert!!!

Szilvi írta...

Sok sikert!

Nekem ez a Karácsony a mértékletességről szólt, és ez szerintem legalább olyan fontos, mint a nyersétkezés!
Eddig problémáim voltak a mennyiség terén :-)

Sophia írta...

Sziasztok!

Köszönöm a hozzászólásokat, még jobban megerősítettek az elhatározásomban. Az elmúlt pár hónap arra volt jó számomra, hogy kísérletezzek, nemcsak a konyhában, hanem magammal is. És rájöttem, hogy nekem nem megy az, hogy például ebédre eszek főttet, de reggelire és vacsira meg nyerset, mert bár nagyon szeretem a zöldségeket, nyersen azért teljesen másak, és hozzá kell szoknom még az ízűkhöz. Ha pedig eszem főzve is, akkor nehezen szokom meg a nyers ízeket. Ezért ez a nagy elhatározás. Szóval nekem ez a 70-80% -os nyersevés nem jött be, mert nagyon könnyen elcsábulok, és a végén azon kapom magam, hogy nem is eszem nyersen.
A böjtöt az újévben kezdem csak el, mert még lesz egy pár rokonlátogatás. Még sosem csináltam böjtöt, még utána kell olvasnom.
És még mindig keresem azokat az ízeket, amik bejönnek. Például a csípőset idáig sem szerettem, most sem fogom megszeretni, ezért nem is kísérletezem vele. És a sós-édes variációtól is félek. (Kínai ételt még sosem ettem, nem is fogok).

Én azt az elvet vallom, hogy azt kell fogyasztani, ami 100 km-es körzetben megterem, mert itt élek, és ezek a növények adják nekem azokat a tápanyagokat, amikre szükségem van. Ezért használok például mézet, és nem a többi édesítőszert. Persze 100%-ban ezt sem lehet megvalósítani, mert ilyenkor nincs friss hazai gyümölcs és zöldség. Ilyenkor szoktunk banánt, narancsot, stb. enni. (Nyáron soha nem veszünk trópusi gyümölcsöt).

eletkert írta...

Drága Sophia!
Gratulálok az elhatározásodhoz, és amiben csak tudlak, támogatlak! Ha nem tudod, mit egyél, nézz körül az oldalamon, leginkább magyaros ízvilággal készítem a kajcsikat. A nyers ízeket hamar meg fogod szokni, a zöldségeket már nem is tudom megenni főzve, mert elmegy belőlük a lényeg. Nyáron volt egy csodálatos tapasztalásom. Ilyenkor a kertemből eszem majdnem mindent. Képzeld, ahogy bekaptam az első zöldségfalatkát, valami csodálatos boldogság járta át az egész testemet, és ez így ment minden falatnál. Mintha hálásak lettek volna a növénykéim, hogy általam emberek lesznek!
Kívánok neked is hasonló, boldogságokat az új évben, és persze hozzá még mindenféle földi és égi boldogságot.
Millió puszi:
Ildikó

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...