Kérdések és érzések

...És akkor most leírom érzéseimet a nyers étkezéssel kapcsolatban...

Elsősorban ezt egy gasztroblognak szántam, ahol receptjeimet osztom meg Veletek. Azonban napról napra rá kell jönnöm arra, nem tudom megállni, hogy ne írjak magamról, az érzéseimről az élő ételekkel kapcsolatban, ugyanis ez az egész egy életorma számomra, ami elsősorban RÓLAM szól, és csak utána jön a többi: étkezés, környezet, barátok, mozgás, stb.
"Nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk" olvastam már több helyen is, és ez teljesen így van. Szeretném nagyon egészségesen leélni az életem, ami nem csak az ételek minőségével függ össze (60-70%-ban befolyásolja), hanem egyéb dolgokkal is (minél kevesebb stressz, jó levegő, rendszeres mozgás, kiegyensúlyozott életvitel, stb. stb.), ezért írok nem csak receptekről, hanem azokról a dolgokról is, amik érnek.
Ti, többi blogírok hogy tudjátok ezt megállni? Sok sok recepteket, programokat tesztek közzé (csak elvétve olvasok egy-egy élménybeszámolót, vívódást a nyers ételekkel kapcsolatban - bár pont tegnap olvastam a Napkonyha újabb bejegyzését, ahol szintén felveti ezt a kérdést), szóval hogy van ez nálatok?

Amiről pedig most írni szeretnék, az a Dr. Graham: 80/10/10 c. könyvének elolvasása közben és után kíváltott érzések.
De előbb egy kicsit az előzményekről.
Mint már írtam egy korábbi bejegyzésben, nyáron , ill. az azt megelőző néhány hónapban találkoztam először a nyers étkezés fogalmával. Nagyon megtetszett a dolog, és kicsit úgy érzem, egyik pillanatból a másikba "estem bele", kevés háttérinformációval. Természetesen nagyon sok kérdés felmerült/felmerül bennem, amikre mind kaptam választ Gittától, ill. az akkoriban megjelent könyve rengeteg hasznos információval látott el. Az "ajánlott" irodalmat nem olvastam el, olyan ösztönösen vágtam bele a dologba, szép fokozatosan tapasztaltam meg, mit hogyan kell csinálni, mi az ami nekem ízlik, és mi az ami nem. Mindig kipróbálok új dolgokat, több-kevesebb sikerrel.
Eddigi életem során is rengeteg nyers gyümölcsöt és zöldséget ettem, föleg nyáron. Őszintén szólva nem érzem azt a nagy áttörést nyár óta,  amit elvileg kéne éreznem: energia, fittség, stb. Bár sokkal jobban érzem magam, és energikusabb is vagyok egy picit, és lényegesen kevesebbet alszom (a kevés alvással idáig sem volt gond), valamint estére sem fáradok úgy el, mint idáig, olyan nagy változást nem tapasztaltam magamon. (Allergia miatti orrfújás is kevesebb, bár télen enyhébbek a tünetek, ezen a télen nem is voltam beteg, de évek óta nem vagyok beteg télen, max. egyszer egy icipici megfázás szokott lenni, lényegtelen). Abban biztos vagyok, hogy az élő ételek fogyasztása a lehető legjobb dolog, amit ember csak fogyasztani tud. Az elején még úgy képzeltem el, hogy teljes kiörlésű tönkölylisztből készült kovászos kenyeret fogok enni (magam készítettem), de szép lassan erről is leszoktam. Csoki volt az egyetlen szenvedélyem, de ahogy áttértem a nyers étkezésre, lemondtam róla. Helyette megismertem a nyers csokit, amit mostanában szoktam készíteni.
Egyedül a főtt ételekről nem tudok lemondani, ill. időhiány miatt eszem, mert így egyszerűbb. Többször elhatároztam már, innentől kezdve csak nyersen, de mindig visszaestem. Talán a főtt ételek hátráltatnak engem a változás megismerésében? Vagy ez ennyire hosszú folyamat lenne? Vagy egyszerűen nem vagyok "rákényszerítve" valamilyen súlyos betegség okán, hogy "nem szabad" mást ennem, csak ezt? Vagy egyszerűen nincs annyi akaraterőm, hogy végigcsináljak legalább egy hetet, amiben nincs főtt étel? Azzal nincs baj, hogy ismeretlenek lennének számomra a zöldségek íze, hiszen idáig is szinte zöldségekből készült ételeket ettem kevés zsírmentes hússal, tejtermékkel, tojással.

Úgy éreztem, itt van az ideje elolvasni néhány könyvet. Kölcsönkértem Dr. Graham: 80/10/10 c. könyvét. És elolvastam, aminek az lett a következménye, hogy borzasztóan felkavart! Még egyik könyv sem váltott ki ilyen érzéseket belőlem.

Először az elején teljesen képtelennek találtam az egészet, végig elleneztem ezt a módszert, megvalósíthatatlannak tartottam, stb. szokásos reakció volt, de erről bővebben Szamóca tud mesélni, mert neki végig beszámoltam a gondolataimról. Egyszer majdnem félbehagytam, annyira "hülyeségnek" tartottam. A könyv utolsó kb. 150 oldalát egyhuzamban olvastam végig egy délelőtt alatt. És a végén, az utolsó oldalaknál jött a felismerél: de hát ez tényleg a legtermészetesebb dolog, ami csak létezhet!
Az volt a baj, hogy végig nem értettem, miről beszél ez az ember. Milyen nyersevőket támad végig a könyvben? A végén pedig egyszerűen felfogtam: hát rólam, rólunk beszél, akik nem eszünk kellő mennyiségű gyümölcsöt, azonban annál több olajas magvakat, avokádót, dióféléket, stb. Kialakult bennem egy kettős érzés: alapvetően egyetértek a módszerével, de egy-két dologgal nem értek egyet. Pl. szerintem elsősorban az ameriaki társadalomra vetiti ki a könyvet, az ottani raw food mozgalom tagjaira.

Elkezdtem végiggondolni, eddig mit is ettem nyers ételek terén. Arra jutottam, hogy nálam annyira nem jelentős a túl zsíros étkezés, elvégre most télen sem ettem annyi magot, avokádót pedig azóta eszem kb kéthetente egyszer, mióta megismerkedtem a nyers étkezés fogalmával. Viszont borzalmasan rosszul csinálom a dolgokat. Iszonyúan kevés zöldet eszem (ugye a zöld turmixot abbahagytam ősszel, zöld salátát meg most télen nem ettem).
Rendszeres nálam a reggeli búzafűlé, és a délelőtti gyümölcsevés. Hogy déltől mit és mennyit eszem, az már más kérdés. Van, hogy csinálok nyers levest, amiket nagyon szeretek, vagy eszek főtt ételt, stb. (húst nem eszem, arról végképp lemondtam, de ez nálam nem lemondás).
Ha nem olvasom el a könyvet, erre egy darabig nem jöttem volna rá. De azt is tudom, hogyha nyáron elolvasom a könyvet, nem értettem volna meg. Meg kellett tapasztalnom ezt a kanyargos, néha szenvedős utat, hogy tudjam, ez így nem mehet tovább. Muszály változtatnom a dolgokon, megtalálni végre a helyes utat, mert ez így katasztrófális.

Szeretnék közelíteni a 811-hez, vagy szinte teljes mértékben megvalósítani. Ezért megteszek minden lépést, a felmerülő kérdésekre ezzel kapcsolatban megtudom a válaszokat.
Remélem az akadályokat sokkal könnyebben átvészelem, mint ebben a pár hónapban a nyers ételek terén. Nem lesz nehéz számomra gyümölcsöket enni egész nap, mert IMÁDOM a gyümölcsöket, úgy ahogy vannak természetes formájukban. Most beszereztem sok zöldet, elkezdtem inni a zöld turmixokat újra, napi kb. másfél litert iszom. Csinálok magamnak minden nap zöld salátát, semmilyen hidegensajtolt olajat, citromlevet nem öntök rá, csak úgy magába, és meglepően ízletes így is (ki gondolta volna!). Persze még sokat kell megtudnom, de elkezdtem efelé haladni. Én idáig is a természetes dolgokat szerettem mindenben, és ez továbbra is így lesz. És rájöttem, hogy ami idáig rendszeres volt, az pont a gyümölcsevés, mert annál egyszerűbb dolog nincs, mint kézbevenni, megmosni és elfogyasztani. Nem lenne több olyan gondom, hogy akkor miket csomagoljak magamnak, mikor mit aszaljak, stb.

Az aszalásról: ugye azért aszalnak a nyersevők, hogy változatosabb ételeket készítsenek maguknak. Próbálunk olyan ételeket készíteni, amik hasonlítanak a főtt-sült társaikhoz. De kérdem én, minek? Próbálkoztam az aszalt dolgokkal, de őszintén szólva kudarcnak érzem a dolgot. Nagyon nem ízlenek, akár hogy is kisérletezem. Krékerek a legrosszabbak: egyedül egy ízlett Ákosnál. Fasírt is finom volt Ákosnál, de amit én csináltam magamnak, az nagyon nem volt jó. Palacsinta: sós annyira nem ízlik, az édesben pedig ahogy a blogon is írtam, próbálok a kevésbé édes felé tartani, ezért csinálom csak almából. Aszalt gyümölcsök finomak, de csak 1-2 szemet tudok megenni, mert nagyon tömények nekem. Szóval azt hiszem lemondok az aszalásról. Ha a természetességre gondolok, szerintem annyira nem fér bele, mert vizet von el a zöldségekből, gyümölcsökből.