2011. március 6.

Kérdések és érzések

...És akkor most leírom érzéseimet a nyers étkezéssel kapcsolatban...

Elsősorban ezt egy gasztroblognak szántam, ahol receptjeimet osztom meg Veletek. Azonban napról napra rá kell jönnöm arra, nem tudom megállni, hogy ne írjak magamról, az érzéseimről az élő ételekkel kapcsolatban, ugyanis ez az egész egy életorma számomra, ami elsősorban RÓLAM szól, és csak utána jön a többi: étkezés, környezet, barátok, mozgás, stb.
"Nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk" olvastam már több helyen is, és ez teljesen így van. Szeretném nagyon egészségesen leélni az életem, ami nem csak az ételek minőségével függ össze (60-70%-ban befolyásolja), hanem egyéb dolgokkal is (minél kevesebb stressz, jó levegő, rendszeres mozgás, kiegyensúlyozott életvitel, stb. stb.), ezért írok nem csak receptekről, hanem azokról a dolgokról is, amik érnek.
Ti, többi blogírok hogy tudjátok ezt megállni? Sok sok recepteket, programokat tesztek közzé (csak elvétve olvasok egy-egy élménybeszámolót, vívódást a nyers ételekkel kapcsolatban - bár pont tegnap olvastam a Napkonyha újabb bejegyzését, ahol szintén felveti ezt a kérdést), szóval hogy van ez nálatok?
Amiről pedig most írni szeretnék, az a Dr. Graham: 80/10/10 c. könyvének elolvasása közben és után kíváltott érzések.
De előbb egy kicsit az előzményekről.
Mint már írtam egy korábbi bejegyzésben, nyáron , ill. az azt megelőző néhány hónapban találkoztam először a nyers étkezés fogalmával. Nagyon megtetszett a dolog, és kicsit úgy érzem, egyik pillanatból a másikba "estem bele", kevés háttérinformációval. Természetesen nagyon sok kérdés felmerült/felmerül bennem, amikre mind kaptam választ Gittától, ill. az akkoriban megjelent könyve rengeteg hasznos információval látott el. Az "ajánlott" irodalmat nem olvastam el, olyan ösztönösen vágtam bele a dologba, szép fokozatosan tapasztaltam meg, mit hogyan kell csinálni, mi az ami nekem ízlik, és mi az ami nem. Mindig kipróbálok új dolgokat, több-kevesebb sikerrel.
Eddigi életem során is rengeteg nyers gyümölcsöt és zöldséget ettem, föleg nyáron. Őszintén szólva nem érzem azt a nagy áttörést nyár óta,  amit elvileg kéne éreznem: energia, fittség, stb. Bár sokkal jobban érzem magam, és energikusabb is vagyok egy picit, és lényegesen kevesebbet alszom (a kevés alvással idáig sem volt gond), valamint estére sem fáradok úgy el, mint idáig, olyan nagy változást nem tapasztaltam magamon. (Allergia miatti orrfújás is kevesebb, bár télen enyhébbek a tünetek, ezen a télen nem is voltam beteg, de évek óta nem vagyok beteg télen, max. egyszer egy icipici megfázás szokott lenni, lényegtelen). Abban biztos vagyok, hogy az élő ételek fogyasztása a lehető legjobb dolog, amit ember csak fogyasztani tud. Az elején még úgy képzeltem el, hogy teljes kiörlésű tönkölylisztből készült kovászos kenyeret fogok enni (magam készítettem), de szép lassan erről is leszoktam. Csoki volt az egyetlen szenvedélyem, de ahogy áttértem a nyers étkezésre, lemondtam róla. Helyette megismertem a nyers csokit, amit mostanában szoktam készíteni.
Egyedül a főtt ételekről nem tudok lemondani, ill. időhiány miatt eszem, mert így egyszerűbb. Többször elhatároztam már, innentől kezdve csak nyersen, de mindig visszaestem. Talán a főtt ételek hátráltatnak engem a változás megismerésében? Vagy ez ennyire hosszú folyamat lenne? Vagy egyszerűen nem vagyok "rákényszerítve" valamilyen súlyos betegség okán, hogy "nem szabad" mást ennem, csak ezt? Vagy egyszerűen nincs annyi akaraterőm, hogy végigcsináljak legalább egy hetet, amiben nincs főtt étel? Azzal nincs baj, hogy ismeretlenek lennének számomra a zöldségek íze, hiszen idáig is szinte zöldségekből készült ételeket ettem kevés zsírmentes hússal, tejtermékkel, tojással.
Úgy éreztem, itt van az ideje elolvasni néhány könyvet. Kölcsönkértem Dr. Graham: 80/10/10 c. könyvét. És elolvastam, aminek az lett a következménye, hogy borzasztóan felkavart! Még egyik könyv sem váltott ki ilyen érzéseket belőlem.

Először az elején teljesen képtelennek találtam az egészet, végig elleneztem ezt a módszert, megvalósíthatatlannak tartottam, stb. szokásos reakció volt, de erről bővebben Szamóca tud mesélni, mert neki végig beszámoltam a gondolataimról. Egyszer majdnem félbehagytam, annyira "hülyeségnek" tartottam. A könyv utolsó kb. 150 oldalát egyhuzamban olvastam végig egy délelőtt alatt. És a végén, az utolsó oldalaknál jött a felismerél: de hát ez tényleg a legtermészetesebb dolog, ami csak létezhet!
Az volt a baj, hogy végig nem értettem, miről beszél ez az ember. Milyen nyersevőket támad végig a könyvben? A végén pedig egyszerűen felfogtam: hát rólam, rólunk beszél, akik nem eszünk kellő mennyiségű gyümölcsöt, azonban annál több olajas magvakat, avokádót, dióféléket, stb. Kialakult bennem egy kettős érzés: alapvetően egyetértek a módszerével, de egy-két dologgal nem értek egyet. Pl. szerintem elsősorban az ameriaki társadalomra vetiti ki a könyvet, az ottani raw food mozgalom tagjaira.

Elkezdtem végiggondolni, eddig mit is ettem nyers ételek terén. Arra jutottam, hogy nálam annyira nem jelentős a túl zsíros étkezés, elvégre most télen sem ettem annyi magot, avokádót pedig azóta eszem kb kéthetente egyszer, mióta megismerkedtem a nyers étkezés fogalmával. Viszont borzalmasan rosszul csinálom a dolgokat. Iszonyúan kevés zöldet eszem (ugye a zöld turmixot abbahagytam ősszel, zöld salátát meg most télen nem ettem).
Rendszeres nálam a reggeli búzafűlé, és a délelőtti gyümölcsevés. Hogy déltől mit és mennyit eszem, az már más kérdés. Van, hogy csinálok nyers levest, amiket nagyon szeretek, vagy eszek főtt ételt, stb. (húst nem eszem, arról végképp lemondtam, de ez nálam nem lemondás).
Ha nem olvasom el a könyvet, erre egy darabig nem jöttem volna rá. De azt is tudom, hogyha nyáron elolvasom a könyvet, nem értettem volna meg. Meg kellett tapasztalnom ezt a kanyargos, néha szenvedős utat, hogy tudjam, ez így nem mehet tovább. Muszály változtatnom a dolgokon, megtalálni végre a helyes utat, mert ez így katasztrófális.

Szeretnék közelíteni a 811-hez, vagy szinte teljes mértékben megvalósítani. Ezért megteszek minden lépést, a felmerülő kérdésekre ezzel kapcsolatban megtudom a válaszokat.
Remélem az akadályokat sokkal könnyebben átvészelem, mint ebben a pár hónapban a nyers ételek terén. Nem lesz nehéz számomra gyümölcsöket enni egész nap, mert IMÁDOM a gyümölcsöket, úgy ahogy vannak természetes formájukban. Most beszereztem sok zöldet, elkezdtem inni a zöld turmixokat újra, napi kb. másfél litert iszom. Csinálok magamnak minden nap zöld salátát, semmilyen hidegensajtolt olajat, citromlevet nem öntök rá, csak úgy magába, és meglepően ízletes így is (ki gondolta volna!). Persze még sokat kell megtudnom, de elkezdtem efelé haladni. Én idáig is a természetes dolgokat szerettem mindenben, és ez továbbra is így lesz. És rájöttem, hogy ami idáig rendszeres volt, az pont a gyümölcsevés, mert annál egyszerűbb dolog nincs, mint kézbevenni, megmosni és elfogyasztani. Nem lenne több olyan gondom, hogy akkor miket csomagoljak magamnak, mikor mit aszaljak, stb.

Az aszalásról: ugye azért aszalnak a nyersevők, hogy változatosabb ételeket készítsenek maguknak. Próbálunk olyan ételeket készíteni, amik hasonlítanak a főtt-sült társaikhoz. De kérdem én, minek? Próbálkoztam az aszalt dolgokkal, de őszintén szólva kudarcnak érzem a dolgot. Nagyon nem ízlenek, akár hogy is kisérletezem. Krékerek a legrosszabbak: egyedül egy ízlett Ákosnál. Fasírt is finom volt Ákosnál, de amit én csináltam magamnak, az nagyon nem volt jó. Palacsinta: sós annyira nem ízlik, az édesben pedig ahogy a blogon is írtam, próbálok a kevésbé édes felé tartani, ezért csinálom csak almából. Aszalt gyümölcsök finomak, de csak 1-2 szemet tudok megenni, mert nagyon tömények nekem. Szóval azt hiszem lemondok az aszalásról. Ha a természetességre gondolok, szerintem annyira nem fér bele, mert vizet von el a zöldségekből, gyümölcsökből.

8 megjegyzés:

Nagy Szaffina írta...

Amit írsz, hogy próbálunk a hagyományos ízeknek megfelelőt alkotni, nagyon igaz. Két élű a dolog! Mert egyrészt könnyebb így főleg a kezdeti időszakban a vegán étkezés, másrészt, míg mindig kívánni fogjuk a főtt ételt. Mert még mindig a hagyományos ízeket keressük...Teljesen egyetértek Veled, hogy egyszerűbb az almát csak úgy megenni, vagy bármit. Nálunk nagyon sokszor így van, időhiányában ott áll a hűtőben a megmosott zöldség, és 5 perc alatt összedobunk valamit. Nem mindig készítek fogásokat...mert van fontosabb.

A reggeli feltöltekezésről, ( meditáció) és mozgásról, ( ez nálam 1-1 óra)pedig nem mondanék le, mert volt idő ( elég hosszú) hogy nem tudtam megtenni, ezért értékelek minden percet, és nem sajnálom magamtól!
Az étkezéssel is így vagyok. Nem engedhetem meg azt a luxust, hogy csupán kívánalmaim után szaladgáljak, én kipróbáltam, és mindig rosszabbul lettem...így igazán nem nehéz számomra a csak nyers étkezés.

Élj, és étkezz úgy ahogy számodra a legmegfelelőbb!
Én ezt teszem! Hallgass meg másokat is, de igazán önmagadra hallgass!

Ölelés Neked Kedves Sophia!

Sütő Mónika írta...

Szia Sophia!

Érezhető az írásodból, hogy amit most csinálsz, ahogyan most étkezel az számodra még nem az igazi. Ez a normális, ha az ember figyel és észreveszi, hogy íme itt a következő lépés amit meg lehetne lépni, mert mindig van mit tanulni, változtatni, fejlődni.

Bizony ez mindenkinél más. Én is egészséges vagyok, voltam , leszek, de éreztem, hogy mi az amin jó lenne változtatnom. Te is rá fogsz jönni, ebben biztos vagyok!

Sokan küzdenek időhiánnyal és sokan erre fogják, hogy ők ezt az étkezést nem tudják megvalósítani, pedig ennél tényleg nincs egyszerűbb! Elrágcsálsz egy répát, vagy 1 almát és kész. Biztos, hogy ez egy egyszerű és tiszta út! Az a kérdés, hogy a Tiéd-e? Ne feledjük, hogy minden abból indul ki, hogy boldogok vagyunk-e, ? (az egészség is) A boldogság a végső cél. Próbáld ki, és ha így boldog leszel, akkor Neked ez a jó!

ezisén írta...

Kedves Sophia!
Rettentő hálás vagyok az őszinte írásodért. Nekem sokat segít. Köszönöm hogy megosztottad!!!
Az hogy nem átütő a változás nálad, (bár elég sok mindent írsz hogy változott) adódhat egy sokkal tudatosabb életmódból ahogy élsz. Egy majdnem tiszta lakást ha kitakarítunk, kevésbé szembe tűnő, mintha egy több éve nem takarítottal tesszük.

Érdekes amit az aszalásról írsz, mert korábban én is írtam hogy nem igazán jön be az én emésztő rendszeremnek az aszalt kenyér.

A 80/10/10 könyvet még nem vettem meg de ezek után én is elolvasom.

Amit mi rendszeresen iszunk itthon az a délelőtti zöld lé. Bevallom én télen teszek bele valamilyen zöld port (spirulina Chorella mikor mit) mert a téli zöld kínálat elég szegényes.

De ma eljutottam Vali "főző" tanfolyamára ::)) A kezdeti zöld lé már tyúkhúr volt, szerintem ha járod az erdőt hamarosan vadon termő zöldek tömege várja hogy megigyuk őket.

Míg személyesen nem találkozunk egy távoli ((((((((((((((ölelés)))))))))

Vámosi Nóra írta...

Kedves Sophia!

A könyvet éppen két hete vettem meg, és még nem olvastam, csak bele-bele kukkantottam.
Saját véleményemet mondom el, nem élek 100 %-ig teljesen nyersen, holott én is tudom, hogy talán ez volna a legjobb, legideálisabb. De ez miatt nem érzem magam rosszul. Ezt úgy fogom fel, hogy még nem teljesen értem meg rá. Az, hogy főtt ételt fogyasztasz, szerintem bűnözésnek fogod fel, és emiatt lelkiismeretfurdalásod van. Én csak azt javasolnám, hogy ne tedd ezt olyan görcsösen. Te így is nagyon egészségesen élsz, nem eszel bolti műkajákat. Attól, hogy néha becsúszik egy-egy főtt koszt, ami ráadásul természetes anyagokból van, még ne érezd magad rosszul, ha úgy érzed, még a kezdetén vagy ennek az "utazásnak". Ettől még ragyogó egészséggel élhetsz 100 évig is! :-)
Egy kedves könyvem: John Robbins: Százévesen egészségben könyvét hozom fel példaként (sokszor). A világ leghosszabb életű népei (hunzák, abházok, vilcabambaiak, okinawaiak), ugyan zömében nyers és friss ételeket esznek, ami kevésbé feldolgozott, mégis tartalmaz étrendjük kevés főtt ételt. Mégis: talán tőlük tanulhatnák a legtöbbet, mert ők "bizonyítottak" már, hogy az ő életvitelük, táplálkozásuk szerint is lehet ragyogó egészségben megérni a matuzsálemi kort.
Tedd azt, amit szíved súg, lehet hogy még szükséged lesz néhány hétre, hónapra, évre, mire tényleg meghallod, mit súg a szíved, és azt mondod, igen, ezt akarom, de az odavezető út is legyen élményekkel teli, ne "kényszeríts" (nem teljesen idevaló szó, de ez jut eszembe) magadra olyant, amit nem szeretsz (ezt ízvilágban értem).
További sok sikert kívánok! :-)
Szeretettel:
Nóra

MJ írta...

Felhőtlenül boldog nőnapot kívánok!

Gitta írta...

Sophia, csak lazán!
Nem szabad görcsösen csinálni ezt, mert azt veszed majd észre, hogy minden gondolatod az evés körül forog.
Ezen az úton már én is végigmentem, de kb. 3 évvel ezelőtt, és már teljesen túl vagyok rajta. Azért nem is írok ezekről a gondolatokról, mert már egyáltalán nem foglalkoztat. Egy alma mindig van nálam, és ha megéhezem, akkor gyorsan megeszem. Nem csinálok belőle gondot. És abból sem, ha időnként főtt ételt eszem, mert ezt nem magam, hanem mások miatt teszem. Nem utasíthatok el vendégségben egy olyan ételt, amit kifejezetten nekem főztek hús és állati dolgok nélkül, csak azért, mert nem nyers. Ilyenkor eszem belőle egy keveset, az álmosságon kívül olyan nagy bajom nem lesz.
Csak olyan korlátokat állítok fel magamnak, amit könnyedén és mosolyogva be tudok tartani.
Ha gondolod, beszéljünk erről a legközelebbi klubon!
puszi és ölelés: Gitta

Gitta írta...

Még valami eszembe jutott: Nekem kifejezetten nem tetszett a könyvben, hogy ennyire támadja a "nyersevőket" a szerző. Azt állítja, hogy minden más irányzat elvetendő, csak és egyedül a 80/10/10 a helyes, és követendő. (és persze jöhet a bűntudat, ha nem így étkezel. Ezt én nem vállalom fel, akkor is helyes az én saját utam, még akkor is, ha az nem mindig felel meg Graham doktor elvárásainak)
És bár nyáron én is így étkezem, mégsem mondanám azt, hogy ez az egyetlen út. Mert mindenkinek más és más, mert igenis mások vagyunk.
És egy 70-80%-os nyers étkezés is lehet egészséges, főleg, ha azt megfeszülés nélkül tudjuk tartani!
Persze az jó volt, hogy felhívta a figyelmemet a túl sok zsír fogyasztásának a veszélyeire. Azóta én is sokkal kevesebb nyers olajat használok.
Sopia olvasd még el Bragg: A böjt csodája című könyvet, és az Enzimtáplálkozás című könyveket is!
puszi!

Tamás írta...

Szia Sophia!

Nagyon örülök őszinte soraidnak a nyersevésről. Én most csatlakoztam a napokban nyilvánosan a nyersevők táborához (viszont már egy ideje így élek), ezzel is színesítve nem csak a weben elérhető étlapot hanem a véleményeket is és ezt a nyers életstílust, mert ezt szerintem nevezhetjük új életstílusnak. Engem az zavar, hogy miért akarjuk nagyanyánk töltöttkáposzta receptjét almából elkészíteni? Számoljuk össze mennyi növényt használunk a konyhában és pontosan csak ennyi ízt is ismerünk, a természetben pedig megszámolhatatlan ízű növényt teremtett az Isten aminek az ízét nem is imerjük! A nyers étrend nem a boltok polcain található hanem kint a természetben és nem is a könyvekben mert az is csak emberek leírt tapasztalata. Ha az ember Istenre figyel pontosan tudja mi kell neki, alma, répa, pitypang vagy 10napos vízböjt. Szerintem a nyers étrend egy fokozat az önmagunk és Isten megismerésében. Egy lépés hátra a vegetáriánizmus a főtt ételekkel, egy lépés előre a fényevés amikor már nincs szükséged szilárd táplálékra (Jasmuheen). Szerintem arra figyeljünk, hogy élvezzük az utat amin haladunk és élvezzük a fejlődés :) mert mindannyian egyek vagyunk! Namaste

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...